Breuer Marcell NQqx Pl TWxP5067 শ79ufnh Ia
| Marcel Lajos Breuer | |
 | |
| Breuer Marcell 1957-ben | |
| Született |
1902. május 21. Pécs |
| Elhunyt |
1981. július 1. (79 évesen) New York |
| Nemzetisége | Magyar |
| Iskolái | Bauhaus |
| Működése |
|
| Munkái | |
| Jelentős épületei | Lásd külön felsorolásban |
| Jelentős projektjei | Wassily Chair |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marcel Lajos Breuer témájú médiaállományokat. | |
Breuer Lajos Marcell, vagy nemzetközileg ismert formában Marcel Breuer (Pécs, 1902. május 21.[1] – New York, 1981. július 1.[2]) világhírű magyar építész, formatervező, a Bauhaus mestere, Walter Gropius tanítványa és későbbi munkatársa.
Tartalomjegyzék
- 1 Életpályája
- 1.1 Tevékenysége a Bauhaus keretében
- 1.2 Tevékenysége a Bauhaus-korszakot követően
- 1.3 Építészként Magyarországon
- 1.4 Építészként Amerikában és Európában
- 2 Hatása a 20. századi építő- és iparművészet fejlődésére
- 3 Számon tartott és jelentős alkotásai
- 4 Jegyzetek
- 5 Források és irodalom
- 5.1 További szakirodalom
- 6 További információk
Életpályája[szerkesztés]
Az alsó iskolákat Pécsett végezte.[2] 1920-ban a bécsi Művészeti Akadémián szobrászatot kezdett tanulni, de fél év után abbahagyta és Weimarban Walter Gropius-építésztanítványa lett.
Tevékenysége a Bauhaus keretében[szerkesztés]
1920-1924 között tanult a Bauhaus-ban asztalosnak, majd inasvizsgát tett. Ezután Párizsba ment. 1925 áprilisától 1928 áprilisáig volt a Bauhaus mestere Dessauban, a bútorműhelyt vezette.[2] Számos bútortervet készített, épületberendezésekkel is behatóan foglalkozott: már 1922-be növendékként konyhaberendezést tervezett, 1925-ben modulrendszerbe foglalható szekrényelemeket szerkesztett (a modulraszter előfutáraként); 1925-ben a kerékpárkormány felépítéséből merítve tervezte meg első csővázas székét, amelynek legelső változata Wassily-szék néven ismert. 1925-ben készítette kis acélvázas épületét Dessauban. Belső berendezéseket tervezett többek között a dessaui Bauhaus épületeibe 1925/1926-ban és Piscator berlini lakásába 1927-ben. Walter Gropiusszal ő is kiállt az elemekből való építkezés mellett, amely szabványelemek kombinációjával hoz létre technológiailag egyszerű és funkcionálisan összetett egészet. A Bauhaust Gropiusszal együtt hagyták el.
Tevékenysége a Bauhaus-korszakot követően[szerkesztés]
1928-ban Berlinben kezdte meg magánépítészi pályafutását. Bútorokat és berendezési tárgyakat, valamint kiállításokat tervezett. Az 1930-as Werkbund kiállításon bemutatta szállodaépületének egy felépített lakóegységét. 1930-ban a harkovi színház tervén dolgozott. Két jelentős lakóépülete épült fel az 1930-as években: Wiesbadenben a Harnischmacher-ház (1932), és a Roth testvérekkel közösen tervezett Zürich-Dolderthal-i lakóházegyüttes, amely Sigfried Giedion svájci építészettörténész számára (épült 1934–36). F. R. S. Yorke munkatársaként két évig Londonban folytatott építészeti tevékenységet, ennek során az Isokon cég számára készítette később világszerte utánzott rétegelt lemez bútorait.
Építészként Magyarországon[szerkesztés]
1934-ben hazaköltözött Budapestre, a Mérnöki Kamara azonban zsidó származása miatt nem vette fel a tagjai közé,[3] pedig előzőleg Fischer Józseffel és Molnár Farkassal közösen megnyerte a Budapesti Nemzetközi Vásár, Várnai Mariannal pedig a szegedi Országos Társadalombiztosító Intézet tervpályázatát. Mivel Magyarországon nem folytathatta az építészi pályát, ezért 1935-ben Angliába távozott. (Késői elismerésként 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorrá avatta.)
Építészként Amerikában és Európában[szerkesztés]
1937-ben a Harvard Egyetemen tanított építészetet, majd 1938-tól 1941-ig Gropiusszal dolgozott a Massachusetts állambeli Cambridge-ben. A Bauhaus nemzetközi jellegét és Új-Anglia favázas épületeinek helyi karakterét ötvöző munkásságuk igen erősen hatott a családiház-építészetre, jóformán az Egyesült Államok egész területén. Ezt a stílust példázza Breuer saját lincolni háza (1939) és a waylandi Chamberlain-ház (1940); mindkettő Massachusetts államban).
1946-ban Breuer New Yorkba költözött, ettől kezdve elárasztották megbízásokkal.[2] A fontosabbak: a Sarah Lawrence College színháza a New York állambeli Bronxville-ben (1952); az UNESCO párizsi székháza (1953–58); Pier Luigi Nervi és Bernard Zehrfuss közreműködésével); a Szent János-apátság a minnesotai Collegeville-ben (1953–61); a rotterdami De Bijenkorf Áruház (1955–57); az IBM Kutatóközpont a franciaországi La Guade-ban (1960–62); a New York-i Whitney Museum of American Art (elkészült 1966-ban); az Amerikai Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium épülete Washingtonban (1963–68). Részt vett az UNESCO New York-i épületének megtervezésében is.
1965-ben „Marcel Breuer and Associates” néven irodát alapított New Yorkban. 1973-ban súlyos szívinfarktust kapott, ami hosszasabb kényszerpihenőre ítélte. Végül 1975. március 1-jén bejelentette, hogy visszavonul az aktív munkától. Társai néhány évig még működtették az irodát. 1981. július 1-jén hunyt el New Yorkban.
Hatása a 20. századi építő- és iparművészet fejlődésére[szerkesztés]
Breuer Marcell – mint Gropius tanítványa – amerikai korszakában vált építésszé (habár építész-képzésben nem részesült). Munkássága kezdetben összenőtt Gropiuséval, majd attól elválva, de eszméit tovább folytatva (szerkezetismereti korlátait vélhetően vállalkozótársakkal feloldva) vált a „modern egyedi (magán)lakásépítés” kiemelkedő képviselőjévé az Egyesült Államokban, tulajdonképpen a tehetősebb és igényesebb társadalmi réteg életviteléhez illő lakásigények kielégítésével. Kiváló forma-, tömeg- és anyaghasználati módjával a modern építészet területén példamutató eredményekkel büszkélkedhetett (még nagyméretű közösségi projektekben is: UNESCO-palota, IBM-kutatóközpont stb.). Építész vénája jó ”vállalkozóképességekkel” is párosult.
1925-től tervezett csővázas bútorai és berendezési tárgyai az egzakt alapformákon nyugvó tervezés példái. A Bauhaus legszebb termékei közé tartoznak azok a művei is – főként lámpák –, amelyek azután készültek, hogy az iskola ipari formatervezéssel kezdett foglalkozni. Építőművészeti újító tevékenységét a mindenkori szerkezet- és formaalakítás élvonalában kamatoztatta.
Szakmai sokoldalúsága révén annak az építőmesternek a jelképévé vált, amelynek megteremtését Gropius a Bauhaus oktatási céljaként – az intézet megalakulásakor – deklarálta.
Számon tartott és jelentős alkotásai[szerkesztés]
- Berlin: Piscator-lakásbelső
- Dessau: BAMBOS, Az ifjú mesterek házai (terv)
- Wiesbaden: Harnischmacher-ház
- Bristol: Gane-pavilon
- Glanville: Saier-ház
- Flaine: Téli sportközpont
- La Gaude: IBM-Kutatóközpont
- Párizs: UNESCO székháza
- Moscia: Koerfer-ház
- Zürich: Doldertal-ház
- Baltimore-Maryland: Hooper-ház II.
- Bismarck, É-Dakota: Angyali Üdvözlet-kolostor
- Cleveland-Oio: Cleveland Museum of Art
- Collegeville, Minnesota: Szt. János apátság és egyetem
- Lakeville, Connecticut: Caesar Cottage
- Lincoln, Mass.: Breuer-ház I.
- New Canaan, Connecticut: Breuer-ház II.
- Long Island, New York: Geller-ház I. és Geller-ház II.
- New York, New York: MoMA mintaház; University Heights Campus; Whitney Musem of American Art
- Muskegon, Michigan: Szalézi Szt. Ferenc-templom
- Wayland, Mass.: Chamberlain Cottage
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Születése bejegyezve a pécsi polgári anyakönyv 459/1902 száma alatt.
- ↑ a b c d Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 121. o. ISBN 978-963-06-7919-0
- ↑ Megjegyzendő, hogy Bauhaus-képzés abban az időben nem terjedt ki a mérnöki képesítéshez elengedhetetlen mechanika, statika, épületszerkezetek méretezése tantárgyakra
Források és irodalom[szerkesztés]
- Arnt Cobbers: Breuer (Taschen/Vince, 2007) - ISBN 978-3-8365-0071-5
- Magdalena Droste: Bauhaus 1919-1933. Bauhaus Archiv (Taschen/Vince, 2003) ISBN 3-8228-2584-0
- Wend Fischer: Bau-Raum-Gerät (Die Kunst des 20. Jahrhunderts)(p. 145, 147, 173.) - (R. Piper&Co Verlag, München, 1957)
- Kontha Sándor (szerk.): Magyar művészet 1919-1945 (A magyarországi művészet története-sorozat) (Akadémiai, 1985) ISBN 963-05-3239-5 I-II.
- Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 44–47. o. ISBN 963-10-1780-X
- Major Máté: Breuer Marcel (Akadémiai, 1970)
- Művészlexikon (1/82.) – Corvina K. Bp. 1995 - ISBN 963 13 3967 X
- Kepes, György, ed. The Man-Made Object. New York: G. Braziller, 1966.
- Masello, David. Architecture Without Rules: The Houses of Marcel Breuer and Herbert Beckhard. New York: W. W. Norton, 1993.
- Pearson, Christopher E. M. Designing UNESCO: Art, Architecture and International Politics at Mid-Century. Burlington, * Vermont.: Ashgate Publishing Company, 2010.
További szakirodalom[szerkesztés]
- Kiállítási katalógus. Kupferstichkabinett der Staatlichen Kunstsammlungen Dresden - Drezda, 1978.
- Ommagio a Marianne Brandt: In: forme. – 1985. H. 110. katalógus.- The Museum of Modern Art. New York, 1981
További információk[szerkesztés]
- Breuer a Vaszilij- (B3) székben 1927 körül
- Kubinszky Mihály: Száz éve született Breuer Marcel
|
Pécs-portál
Művészetportál