Jcdvzbm

Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!

Péchy Tamás
Született	1828. december 6. Kázsmárk
Elhunyt	1897. szeptember 17. (68 évesen) Kázsmárk
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	politikus
Tisztség	magyar országgyűlési képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Péchy Tamás témájú médiaállományokat.

Pécsújfalusi Péchy Tamás (Alsókázsmárk (ma Kázsmárk), 1828. december 6. – Alsókázsmárk, 1897. szeptember 17.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, közmunka-és közlekedésügyi miniszter, a képviselőház elnöke, evangélikus egyházkerületi felügyelő.

Élete[szerkesztés]

Ifjúsága[szerkesztés]

1828-ban született a Péchy család Alsó-kázsmárki birtokán. Édesapja a család evangélikus ágából származó Péchy Tamás (1792-1862), a szikszói járás főszolgabírója, később táblabíró; édesanyja a fiatalon elhunyt Bárczay Katalin (1802-1832) volt. Szülei házasságából 4 gyermek született, Péchy Tamás volt a legfiatalabb, két bátyja Gábor (1822-1877), István (1826-1905) huszárhadnagy, és egy Katalin (1820-1905) nevű nővére, aki Darvas Antal, Darvas Imre főispán testvérének lett a felesége.^[1]

Tanulmányait Kázsmárkon kezdte, Lukács Pál felügyelete mellett. Középiskolai tanulmányait pedig Eperjesen és Sárospatakon végezte, ezidőben Tompa Mihály volt a nevelője. A jogi akadémia elvégzése után fogalmazó lett, de amikor 1848-ban kirobbant a forradalom, ő is katonának állt, honvédként lépett a seregbe. A forradalmat végigküzdötte és kapitányi rangig emelkedett. A világosi fegyverletétel után elfogták és közlegényként sorozták be az osztrák seregbe, ahol fél évig teljesített szolgálatot. Ezután hosszabb utat tett Nyugat-Európában, ahol több egyetemen is megfordult, természettudományi, geológiai tanulmányokat folytatott. Utazásáról visszatérve pedig birtokain gazdálkodott.

Politika pályája[szerkesztés]

Miniszteri kinevezésekor közölt kép, 1875

Politikai pályáját 1861-ben kezdte, amikor is Abaúj vármegye bizottsági tagjai közé választották. Gyorsan emelkedett a ranglétrán és már 1867-ben a vármegye alispánja lett, 1868-ben ezt a tisztséget a szikszói kerület képviselőjére cserélte fel. A képviselőházban a balközépi ellenzékhez csatlakozott Tisza Kálmán híveként. Mikor pártja egyesült a kormánypárttal, belépett a Szabadelvű Pártba és 1875. március 2-án kinevezik közmunka- és közlekedésügyi miniszterré, ilyen tisztségben maradt 5 évig, Wenckheim Béla és Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt. Közlekedési miniszterként legfontosabb ténykedésének a vasutak ügykezelési nyelvének magyarrá tétele volt, emellett az ő nevéhez fűződik a vasutak államosításának megkezdése (tiszai vasút), valamint a magyar állami vasúti politika megindítása, amit aztán Baross Gábor fejlesztett tovább, nagy sikerrel.

1880. április 14-én letéve miniszteri tisztségét, a képviselőház elnökévé választották Szlávy József utódjául. Ezt a megbízatást 13 éven keresztül viselte. 1892-ben az új ülésszak kezdetével a Szabadelvű Párt leváltotta házelnöki tisztjéről, helyére pedig Bánffy Dezsőt helyezte. Az egyházpolitikai törvény tárgyalásáig a pártban maradt, utána kilépett és a pártonkívüliek elnöke lett.

Egyházi szerepe[szerkesztés]

Édesapjához hasonlóan – aki az abaúji evangélikus egyház tanácsbírája és a kázsmárki egyház főgondnoka, 1859 tavaszán történt balesetéig (elesett, megbénult) – Péchy Tamás is rangos egyházi címeket viselt. 1871-ben, Tokajban a Hegyaljai Evangélikus Egyházmegye egyházmegyei felügyelőjévé választotta. A Tiszai Evangélikus Egyházkerület felügyelőjeként 1876. augusztus 9-én, Jolsván történt beiktatásától haláláig szolgálta az egyházat. 1891 és 1894 között az evangélikus egyház egyetemes zsinatának világi elnöke volt.

1880-ban a közügyek terén tett erőfeszítéseiért belső titkos tanácsosi kinevezést kapott, emellett a Vaskoronarend I. osztályú kitüntetésének tulajdonosa, melyet 1883-ban érdemelt ki. 1884 és 1897 között a Országos Kaszinó igazgatója.

Az országgyűlés nyári szünetére hazavonult Abaúj megyébe, 1897. szeptember 17-én szülőhelyén, Alsó-Kázsmárkon érte a halál. Szeptember 21-én helyezték örök nyugalomra alsó-kázsmárki családi sírboltjába.

Családja[szerkesztés]

1857. május 28-án Átányban feleségül vette nagykereki Mensáros (Menszáros) Albertinát, Mensáros Károly és a czikói ágból származó Péchy Mária leányát. Házasságukat bő gyermekáldás kísérte.

• Gábor (Szárazbeő, 1858.február 18 – Alsókázsmárk, 1888. október 6.) huszárhadnagy, országgyűlési képviselő. 1878-ban kezdte jogi tanulmányait Bécsben és a Budapesti Tudományegyetemen végezte, hol 1885-ben a kapta meg oklevelét. 1881-ben letévén a tartalékos tiszti vizsgát, kinevezték a császári és királyi 4. huszárezredhez tartalékos tisztként. 1884-ben a nyíregyházi kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1882. november 7-én Budapesten vette feleségül Stróbentz Annát.
• Mária (Szárazbeő, 1858. november 21. – Pest, 1872. május 3.)
• Margit (Szárazbeő, 1860. augusztus 27. – Krivány, 1948. november 30), aki 1877. augusztus 20-án, Kázsmárkon ment feleségül kálnói és ádámföldi Bornemissza Lajos, országgyűlési képviselőhözhoz
• Albertina (Szárazbeő, 1861. november 30. – Kázsmárk, 1880. október 12.), férje nagyréti Darvas Béla a császári és királyi kamarás
• József (Kázsmárk, 1863. január 4. – Pele, 1885. szeptember 3.)
• Vilma (*Kázsmárk, 1864. április 17.), aki 1890. szeptember 10-én nagydobói és marosdecsei Décsey Lajos felesége lett
• Tamás (Kázsmárk, 1865. június 29 – Kázsmárk, 1867. január 15.)
• István (Kázsmárk, 1866. október 15 – Kázsmárk, 1869. május 16.)
• Tamás (*Kassa, 1868. április 5.)
• Gáspár (Kázsmárk, 1871. szeptember 11. -Torna, 1929. május 8.) Középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Drezdában végezte, majd a Budapesten szerzett jogi diplomát. Szepsiben kezdte közigazgatási pályafutását, később 1895. december 16-tól Tornán volt főszolgabíró, betegsége miatt hamar nyugalomba vonult. Neje Bartóky Mária, írónő volt, aki a Nagyasszony (A Prágai Magyar Hírlap havi melléklete)című lapot szerkesztette.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

• Magyar Nemzetségi Zsebkönyv
• http://www.lutheran.hu/z/ujsagok/evelet/archivum/2007/39/101
• www.epa.oszk.hu/00400/00414/00012/pdf/03eorygabriella.pdf
• Életrajza az 1896-1901-es országgyűlési almanachban
• Magyar életrajzi lexikon
• Vasárnapi Ujság, 1875. 10. szám, 1878. 45. szám, 1880. szám, 1891. 29. szám, 1897. 38. szám
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.